Mit értünk az alatt, hogy valaki türelmes? Általában három egymástól valamennyire független visekedésmódot értünk alatta.

-          Türelmesnek nevezünk valakit, ha képes a várakozásra, kivárásra, megvárásra.

-          Türelmesnek nevezzük azt is, aki a körülötte működő világhoz képes toleránsan viszonyulni.

-          S türelmes az is, aki kitartóan dolgozik valamin, amiben eredményt szeretne elérni.  

Várakozás? Nem mindenkinek egyértelmű, hogy a türelmes várakozás képessége erény. Miért kellene bármire várakozni? Manapság mindenkinek minden azonnal kell. S a lehetőségek is adottak, csak csinálni kell, nem pedig várni a sült galambot. A negatív oldalról közelítők a várakozást a semmittevéssel azonosítják. Közhely, de így van, rohanó világban élünk. S nekünk emebereknek az a legfőbb feladata, hogy együtt rohanjunk a világgal. Aki nem ezt teszi, az attól fél lemarad és gyengének, tétlennek, semmittevőnek tartják.

Pedig a várakozásnak értéke van. Már szinte elfelejtettük, hogyna kell várakozni. A várakozás képessége igazi kincs. A természet tudja ezt. A fák, növények kivárják a pillanatot. Tudják mikor van itt a virágzás ideje, mikor a lombhullás ideje. S ezt mi is szeretjük. Nem ragasztunk művirágot a fákra, csak hogy előbb lássuk a virágzást. Nem siettetjük a természetet. Miért tesszük akkor más dolgokkal ezt? A türelmes várakozás segít abban, hogy értékelni tudjuk azt, amit elérünk. Időt ad felkészülni a változásokra, az új dolgokra. Mert nem csak az eredmény , a cél a fontos,hanem az az idő és az az út, amelyen odaérünk.

Mérő László egyik előadásán hallottam:  Gondolkodjunk el, miért tartott 40 évig a zsidók vándorlása Egyiptomból a Sina-félszigeten át Izrael – az Ígéret - földjére. A távolság a legnagyobb kerülővel is maximum 2000 km. Miért volt szükség ennyi időre, hogy elérjenek az Ígéret földjére? Felkerekednek, megtesznek naponta csak egy-két kilométert, ami azért lássuk be nem olyan sok, pihennek is és négy év alatt már ott is lettek volna. A gondolat az, hogy ha nem szoknak össze, nem alakulnak igazi néppé, nemzedékeket váltva, akkor talán szétszedik egymást az Ígéret földjére érve.

Ha adunk időt, helyet a várakozásra, amikkora elérjük az Ígéret földjét, megtanuljuk becsülni azt. Megtanuljuk értékelni. Gyerekkoromban elhatároztam összegyűjtöm a zsebpénzemet és megveszem magamnak a Nagy Indiánkönyvet. Ez volt az álmom. Minden nap megnéztem a kirakatban a könyvet, gyűjtögettem a pénzecskémet, s végre eljött a nagy nap. Megvettem a könyvet. Az olvasáson túl, az érintése, az illata… minden óriási élmény volt. S bár nagyon szeretem a könyveket, a többi könyv, amit addig kaptam, bár a történetükkel elvarázsoltak, de nem éreztem annyira magaménak őket mint a Nagy Indiánkönyvet. J

A másik fajta türelem a környezetünkhöz való toleráns viszonyulás. Legyen egy közlekedési dugó, postai sor vagy egy hisztis gyerek, könnyen türelmetlenné válunk. Van, aki ilyenkor is nyugodt tud maradni. Érdekes módon ezzelkapcsolatosan is van azonban negatív megítélés. Az ilyen embert sokszor megalkuvónak,”birkának” vagy közönyösnek, passzívnak tartják, aki mindent elfogad és úgy van neki jól, ahogy van. Ez ismét csak a jelenkori szociális normák miatt van. Nem kell semmit elfogadni, beletörődni és a “nem elfogadásnak” nagy zajjal kell hangot adni. A nyugodt türelem nem jelent passzív beletörődést feltétlenül. Persze ilyen emberek is vannak. Akik már belefáradtak saját érdekük, véleményük érvényesítésébe. De ezt tanult tehetetlenségnek nevezzük és az neurotikus betegség, probléma. Egyáltalán nem egyenlő a “csöndes erővel”. Nyugalommal, türelemmel, kitartással is el lehet érni azt, amit szeretnénk. Ha a stresszelő helyzetekben megőrizzük a nyugalmunkat, akkor tiszta fejjel tudunk gondolkodni és dönteni. A dugóban hallgathatjuk a rádiót vagy egy megoldandó problámán gondolkodhatunk. A hisztis gyereknélmeg nincs rosszabb, csak a hisztis felnőtt. Ha a gyerek hisztizik, számoljunk tízig és szeretettel, türelemmel nyugtassuk meg. Nem gondolom, hogy ez “birkaság” lenne.

A harmadik fajta türelem a kitartással jár kéz a kézben. Kitűzünk egy célt, szeretnénk elérni egy eredményt. Nem mindig hullik az ölünkbe a siker. Van, hogy hosszú évekig kell valamilyen elhatározás mellett türelmesen kitartani. Van, hogy újra és újra neki kell indulni, változtatni, átgondolni. Ennek a fajta türelemnek is lehet negatív nézete, ha valaki nagyon bele akar kötni. Sokszor hallom, hogy valaki bármilyen nehézség ellenére kitart valamilyen célja mellett, akkor sokszor csökönyösnek vagy baleknek titulálják. Napjainkban trendinek látszik a “valami nem megy, hagyjuk, keressünk mást” megközelítés. De itt van a mi nagyon szép közmondásunk. “A türelem rózsát terem!” S igen, én azt gondolom, ha valamit szeretnénk, érdemes kitartani s megszerezni a rózsát. J

 

 

Tóth Mária